A digitális fejlődés életünk, kultúránk számos területére hat, alakítja át, teremt új lehetőségeket. A digitálissá váló világ formálja szokásainkat, alakítja viselkedésünket.

KOMMUNIKÁCIÓ
ÉS NYELV
SZABADIDŐ
KÖZÖSSÉGEK
SZERVEZŐDÉSE
VISELKEDÉS,
ERKÖLCS, JOG

A Magyar Telekom átfogó kutatást készített a Kantar Hoffmannal együttműködésben, hogy feltérképezze azokat jelenségeket, amelyek a digitalizáció kulturális hatásait mutatják. Azzal a céllal, hogy megértve a digitális transzformáció kulturális, társadalmi kihívásait és lehetőségeit, megtalálja az utat, amelyen keresztül hozzájárulhat ahhoz, hogy mindenki részese lehet annak a tüneményes kornak, amelyben élünk.

Gyakran hallott panaszok, tipikus mondatok. Olyan generációkról szólnak, amelyek gyakran nehezen értik meg egymást. Az X és az idősebb generációk számára a digitális és a valós világ két külön tér. Természetesnek, komfortosnak és ami a legfontosabb értékesnek a valósnak tekintett világot tekintik. A digitális eszközök használata kihívást és bizonytalanságot jelent inkább számukra. Ezért téves biztonságérzetet kelt bennük, ha távolságot tartanak a digitális világtól, például elutasítva az online vásárlást és az analóg megoldásokba kapaszkodnak.

 „Miért nem olvas rendes könyvet?
Miért nem megy ki a levegőre?”
„Mira reggeltől estig az ágyban fekszik,
nyomkodja a tabletet, még wc-re sem megy ki.
Elpazarolja magát, nem csinál semmit!”
„Mondtam Anyunak, hogy így nem lehet élni,  összetört telefonnal,
és 16 évesen…nagy sírások után megkaptam az iPhone-t.”
Ezzel szemben a fiatalabb Z/Alfa
és az Y generáció többsége
számára egy világ van, amely
 digitalizálódott.

Ők nem két külön térként tekintenek az úgymond valós és digitális világra, az ő szemszögükből ez a mesterséges szétválasztás értelmezhetetlen. A megélt pillantok értéke és minősége szerintük nem függ attól, hogy melyik térben élték meg és nem értik, hogy miért lenne az életük egyik (technikailag offline) pillanata értékesebb, mint a másik (technikailag online) pillanata. Mivel életükben a digitalizáció mindenhol és minden pillanatban szervesen jelen van, a „digitális megvonást” az életük minden frontján negatívan élik meg.

Amit az idősebb generációhoz tartozók az emberi kapcsolatok hiányaként írnak le, az számukra nagyon is közeli viszonyokat takar. A vloggerek kultúrája, a gamerek, az identitásképző virtuális közösségek és multiplatform kapcsolatok, és a mindenhol jellemző interaktivitás intenzív társadalmi életnek felel meg az ő fogalmaik szerint. Egy példa a Kantar Hoffmann a Z/Alfa generáció körében végzett kutatásából: „Az egyik legjobb barátommal még sohasem találkoztam, ő Angliában élő magyar, és online játékban ismerkedtünk meg.” Ahhoz, hogy a idősebb generációk elfogadják a fiatalok emberi kapcsolatait, ezzel a változással is meg kell barátkozniuk.

A digitális fejlődés következtében életképességünket az határozza meg, hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni, lépést tartani az állandóan megújuló technológiával. Így a társadalmi rétegződés új dimenziója nyílik meg, mert a nagy kihívás a jövőben már nem a klasszikus szegény-gazdag szakadék lesz, hanem hogy valaki lépést tud-e tartani a technológiával vagy sem.

„Nem a legerősebb marad életben,
nem is a legokosabb, hanem az,
aki a legfogékonyabb a változásokra”
(Charles Darwin)

Folyamatosan, újra és újra alkalmazkodnunk kell, újabb eszközöket, újabb nyelvet kell megtanulnunk. És sosem érezhetjük, hogy „ezzel megvagyunk”, hiszen a folyamat egyre csak gyorsul, a változás sebessége pedig messze megelőzi a generációváltásokat. A változás gyorsaságának mértéke önmagában is frusztrációt okoz azoknak, akik nem ebben szocializálódtak.

Másfelől nézve viszont a frissítések, a fejlesztések folyamatosan fenntartják a figyelmet, érdeklődést, mindig újat adnak. Hogy lépést tartsunk a gyorsuló világgal, igényeljük, elvárjuk, hogy up-to-date legyünk, technológiai eszközeink upgrade-elésének tudata, az új megszerzése pedig elégedettséget ad.

Ám, míg az X generációt még frusztrálja,
az alfáknak már magától értetődő
a folyamatos upgrade.

Az új dolgokhoz természetesen a fiatalok képesek könnyebben alkalmazkodni. Dr. Veszelszki Ágnes, nyelvész, egyetemi oktató szerint egyfajta generációs ugrásról beszélhetünk. „Most már bizonyos dolgokat a fiatalabbaktól kell tanulni. Ez kulturális újdonság. Korábban a tudást, a hagyományokat mindig az idősebbek adták át a fiatalabbaknak, most meg éppen fordítva.”

Mivel a társadalmat is a digitálissá váló világ formálja, mindenkinek fel kell készülnie arra, hogy új készségeket, új szakmát tanuljon meg, teljesen új foglalkozást keressen.

Korábbi tudások, képességek értéke elvész, újabbak jelennek meg.

 Az oktatásban ma is nemzetközi trend a technológia bevonása. Globalizálódik a felsőoktatás, ezzel szemben Magyarországon egyelőre még a technológia tradicionális használata a jellemző. A jövőben valószínű, hogy sokkal inkább projektalapon foglalkoztatják a szakembereket, a fiatalok hamarosan már nem alkalmazottként, hanem külső szakértőként, függetlenül dolgoznak majd, akár egyszerre több vállalatnak is. Nem egyszerűen munkahelyet, foglalkozást is váltunk majd.

Az internet miatt más kompetenciákra lesz szükség. Ilyen a keresési, információszűrési képesség, de megmaradnak, sőt nagyobb szerepet kapnak az olyan készségek, mint a kreativitás, az empátia, a kommunikációs és tárgyalási készségek, a management, a motiváció, a személyiségfejlesztés, vagy éppen a coaching/ mentorálás.

Óriási változást hoz, hogy a tudás „birtoklása” már nem kötődik intézményes, kodifikált képzéshez, társadalmi rétegekhez.

A tudás megosztása bárki számára
elérhető, így a digitalizáció nagyban
segíti a társadalmi mobilitást.

Egyre inkább teret hódít az online edukáció (Ted, Coursera), de a hétköznapi tudáshoz a youtube life hacks-en keresztül is hozzáférhetnek a tömegek. Egyre többféle gyakorlati tudás megszerzésére mutatkozik igény: hódítanak a How to do / DIY platformok és a mentorprogramok.

A digitalizáció által könnyen
hozzáférhető globális
világra válaszként megnő a
közvetlen környezet értéke.

Az élhetőség, a közösség, az emberi lépték keresése egyre fontosabbá válik.

A gyorsaság helyett a lassítás, az élet természetes folyásának élvezete, a könnyedség, a természetesség, az őszinte pillanatok válnak fontossá, ebben keressük személyes komfortérzetünket. Egyre fontosabb a történések részének lenni, benne lenni a pillanatban.

Közvetlen környezetünket egyre jobban szeretjük, egyre inkább meglátjuk benne a jót, egy száguldó világban nő az igényünk a lassulásra, a dolgok aprólékos megélésére. A természet és a minket körülvevő közösség szerepe egyaránt nő.

Így kimondható: a digitalizáció bár felgyorsítja a globalizáció térnyerését, a humanizálódás és a digitalizáció mégsem zárják ki egymást.

A digitalizáció a humanizálódásnak is szerves része, ugyanúgy felhasználja annak lehetőségeit. Hiszen hozzájárul a közösségépítéshez, a közösségi erő kihasználásához, támogatja a bevonódást. Az alulról jövő kezdeményezések lehetőségét nyújtja: rávilágít arra, hogy az egyén is számít és hatással tud lenni a környezetére.

A városi ember a vidék kincsei felé fordul, keresi a harmóniát a természetben. A nagyvárosban street food lesz falusi nagyanyáink receptjeiből. A természet közelsége a városban is otthonosságot és komfortot kölcsönöz, amiben az ember feloldódhat.

A nagyvárosok, mint Budapest metropoliszból
élhető várossá válnak.

Személyesebb, sajátunknak érzett, kellemes élőhelyek lesznek, amelyekbe beszivárog a természet. A korábban elidegenedő tömegekből közösség lesz, feléled a tradíció kultúrája, modern életérzéssel töltve.

Eközben felpezsdül a vidék is, a helyi hagyományok egyre inkább összekapcsolódnak a „városias” elemekkel. A gasztroturizmus, a vidéki fesztiválok összekötik a várost a vidékkel.

Megnő a közösségek ereje.

A fiatalokban egyre nagyobb társadalmi érzékenység támad, hiszen látják, hogy a digitalizáció támogatja az alulról jövő kezdeményezéseket. Hisznek abban, hogy az egyénnek is lehet hatása közügyeink alakulására.

Az X/Y generáció tevékenységeiben már most is kihasználja a digitális lehetőségeket, de rövidesen az értékek szintjén is hasonló változásra számíthatunk: rá kell és rá is fognak eszmélni arra, hogy „egy világban” élünk – ennek minden pozitívumával együtt.Ez a Z és Alfa generáció számára mindez természetes: ők digitális bennszülöttek. De ha az idősebbek is képesek alkalmazkodni a változásokhoz, akkor velük együtt fognak fejlődni. A digitalizáció eszközt jelent az állandó tanuláshoz: a tudás megosztása mindegyik fél számára inspiráló és előremutató.

A digitális jelen tehát itt van. Kiszélesítve a látókörünket, kitágítva a világunkat a digitalizáció hozzásegít az új információkhoz, érdeklődési körünk kialakításához, új inspirációk szerzéshez. A digitális fejlődésről, a gazdasági és társadalmi hatásokról tehát most együtt egyensúlyban kell beszélnünk, mert ez nem a távoli jövő, hanem itt van körülöttünk.